Mondhatom úgy is akár, hogy „az első perctől fogva” részese vagyok annak az örömteli munkának, ami a pályázatok megismerése, majd elbírálása után segítséget nyújt abban, ami az ország épített örökségének fenn-, avagy karbantartásában, helyreállatásában szerepet vállaló embereket, közösségeket segíti.
Kedvenc idézetem Podmaniczky Frigyestől a következő:
„Fő bajunk nekünk az, hogy bármi szépet alkotunk is, annak jó karban való fenntartásáról a legritkább esetben tartjuk kötelességünknek gondoskodni.”
És ez – úgy látszik - kortól, pártpolitikától, az éppen hatalmon lévők milyenségétől függetlenül jellemző országunkra ma is. Szeretnek szalagot átvágni, avatni az újat itt is, ott is, de a „jó karban való fenntartás” írott, vagy íratlan szabályainak követése bizony nem nagyon megy nálunk. Nézzünk még ehhez egy mondatot Széchenyi Istvántól is: "Környezetünk és körülményeink helyes megismerése minden javulás és javítás legfontosabb alapja."
1980-tól 2010-ig, míg lehetett a köztévében ilyet csinálni, megpróbáltam a „legnagyobb magyar” ajánlását szolgálva határokon innen és túl is népszerűsíteni a magyar épített örökség megóvásának fontosságát.
Örömmel hallottam, hogy alakul valamilyen lehetőség a javításra, s amikor megkaptam a felkérést, lelkesen elvállaltam a részvételt, az ügy szolgálatát.
Még a Wienerberger cég PR osztályán dolgozott, azt vezette Rajki Diána, amikor kitalálta, létrehozta a „Jövővár” elnevezésű pályázati rendszert. Ennek már huszonegy éve!
Meg-, avagy felkereste az országban működő építőanyag-ipari termékeket gyártó cégeket, amelyeket/akiket rábeszélt arra, hogy az általuk gyártott, forgalmazott építőanyagokból ajánljanak fel egy-egy meghatározott mennyiséget, s ezzel segíthetnek rászoruló intézményeket, vagy akár magántulajdonosokat is. Így aztán a támogatás lehetőségét meghirdetve, az általa megszervezett, lebonyolított országos pályázatokon jelentkezőket elbírálva, lehetőség nyílik arra, hogy a legérdemesebbeket segítséghez juttathassák. S, persze, ez jót tesz a felajánló, adományozó cégek imázsának is… Kezdetben támogatásra szoruló gyerekintézmények jelentkezhettek, aztán megnyílt a pályázási lehetőség „műemlékek” kategóriában is. Az írásban benyújtott kérelmeket szakemberekből álló zsűri bírálta el évről évre, s így sok-sok helyszínén az országnak sikerült támogatást nyújtani nemes szándékok megvalósításához. Addig gondozatlan, felújításra szoruló, de fontos műemlékek megújítása és nem védett, újabb korú épületek javítása vált ezzel a segítséggel lehetővé.
Kilenc évnyi - bevezetett és működő – gyakorlat után a magyarországi építkezési láz visszaesésekor megcsappant a nagy cégek adakozási kedve. Ekkor Rajki Diána saját cége, a Build-Communication Kft. tulajdonosaként új életre hívta e pályázati rendszert, immár „Várépítő” elnevezéssel. Rendkívüli elszántsága és kitartása révén a pályázat ma is működik és évről évre sokak juthattak téglához, cseréphez, vakolóanyaghoz, térburkoló-, szigetelő, ragasztó-, vagy más anyagokhoz, mellyel megvalósíthatták terveiket. Az építőanyagokat felajánló cégek és a pályázók együttműködésének eredménye minden résztvevőt örömmel és büszkeséggel tölthet el évről évre.
Öröm ott lenni a csapatban, lapozni a beérkezett pályázatok közt, s látni, hogy egyre többen szeretnék rendben látni a használatukban, környezetükben lévő épületeket, intézményeket, magánházakat, vagy akár templomokat is. Ami pedig igazán fontos: nem másoktól várják a megoldást, hanem lépnek előre, tesznek érte. Az építőanyagokat előállítók, s felajánlók listája pedig tovább bővül. Sőt, már olyanok is vannak közöttük, akik/amelyek szakembereik segítségét is felajánlják a kivitelezéshez, vagy pénzzel járulnak hozzá a megfelelő kivitelező felkéréséhez.
A kezdeményezést és a folyamatos sikeres lebonyolítást a Város és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) 2012-ben a Rajki Dianának adott Podmaniczky-díjjal ismerte el.
E sorok jegyzője mindig nagyon fontosnak tartotta, hogy az épített örökségét az országnak ismerjük meg jól, védjük, tartsuk karban, s ha kell, javítsuk, újítsuk fel. Ehhez pedig nem elég utasítani, büntetni, de ösztönözni is kell! A rendszerváltást megelőző időszakban az előbb említett szervezet segítségével elkezdtük népszerűsíteni egy olyan jogszabály, rendelettervezet szövegét, mellyel bevezethető bármely faluban, vagy városban a „helyi értékvédelem”, védettnek nyilváníthatók olyan épületek, közterületi tárgyak, melyek nem országosan „védett” műemlékek, de helyben bizony értéket képviselnek. Egy-egy ilyen rendelet megalkotásához, bevezetéséhez csatolni lehet egy-egy költségvetési keret-összeget is, amellyel az így „levédett” érték jó karban való fenntartására vagy felújítására nemcsak utasítani, de ösztönözni is lehet. Nem csak a megkapható támogatási összeg az „ösztönzés” eszköze a „művelt világ” legtöbb országában, de jogszabály (törvény vagy kormány-rendelet) biztosítja azt az adókedvezményt, aminek tudatában az ingatlanok gazdái belevágnak abba a munkába, ami – mert rendben lesz, megújul a környezet – a közösség érdeke is egyben. Nálunk ilyen adókedvezmény nincs, bár a szakemberek mindig is hangoztatták szükségességét, s ma, amikor már a hazai műemlékvédelem is gyakorlatilag megszűnt, nem is nagyon van esély ennek az ösztönzési rendszernek a honosítására. Ezért is roppant fontos minden olyan eszköz, amely a célt szentesítheti…
A Várépítő pályázat – természetesen – nem pótolhat egy országos ösztönzési, támogatási rendszert, de hiányt pótlóan fontos segítség a legtöbb esetben. Hála az építőanyagokat felajánló cégeknek, s kívánom is nekik, hogy miközben sikeresek a fő működési területeiken, az így, a segítségükkel megújított értékekre is legyenek büszkék, érezzék saját sikerüknek is. Kívánom a Build-Communication Kft. tulajdonosának, Rajki Dianának és munkatársainak, hogy még vagy újabb húsz évig legyen erejük elvégezni e pályázati rendszer szervezési munkáját, segíteni épített környezetünk jó karban tartását, megújítását, hogy ezzel is jobban érezzük magunkat itthon, a hazánkban.